Pakolgatásaim közben újabb darab akadt a kezembe és na, kicsit nosztalgiáztam...
Jópár éve már, hogy ezt a kis noteszkét beszereztem. Megláttam, megtetszett, megvettem, bár akkor még fogalmam sem volt róla mi lesz belőle, vele, de éreztem, hogy kell nekem, mert ennek a kis tárgynak szerepe lesz csöppke életemben.
Sokáig csak hevert a könyvek között és akárhányszor ránéztem ilyen párbeszédek mentek le köztem és köztem::"Gyerünk, kezdj hozzá!" "De mihez kezdjek hozzá?!" "Adj neki új arcot!" . Aztán mikor rátaláltam a hobbimra, kapott egy szép mintát és egy borzalmas festést. Ezt:
Természetesen nem tetszett, de egyelőre nem tudtam mi mást kaphatna. Újabb hónapok, talán évek is elteltek, mire ismét a kezembe kaptam és lemostam ezt az egész borzalmat róla.
A hobbimmal komolyabban foglalkozni csak az utóbbi kb. egy évben van/volt lehetőségem így nálam minden lassabban, vontatottabban ment... ami a fejlődésemn is látszik. Ritmikusan stagnál, de azt nagyon xD
Pár hónapja aztán elkészült a kis notesz új arca, annak a bizonyos kis notesznek, amin életemben először próbáltam ki a decoupage-t!
Koszos, kopott, szakadt külsőt-belsőt adtam neki és hagytam a hibákat, nem görcsöltem rajtuk. Neki szabad hibásnak lennie, mert ő minden kis noteszek ősanyja! Meg a nagyoké is!
A külseje már megint a bennem levő két végletet tükrözi és erre már megint csak utólag jöttem rá, de akkor már késő volt lemosni :D
Bejön nekem ez az umbra antikoló a Pentarttól. Még szokjuk egymást, és van hogy nem jól használom, vagy nem tudom mit cseszek el, de kit érdekel? Tetszik és kész :D
A noteszka belseje is kapott belőle, legyen minél öregebb, régibb kinézete. A scrapbook papírok és a csipkemintás szalvéta együtt is szépek számomra, nem csak külön.
A lapok oldala antikarany bitumenes antikolóval lett kezelve, hogy kinézetre egy kicsit a régi, bőrkötéses, drága könyvekre hajazzon.
Messze van a tökéletestől, mégis nagyon kedvelem. Mert csak.
