Fatányér kísérleteim még nem értek véget, óóóó, korántsem. Ezt a három...kísérleti darabot anyám suttyomban eladta...és felvett pár rendelést, amelyek újabb rendeléseket hoztak... Ígyhát megcáfoltak a megrendelők...mert sosem hittem volna, hogy bárki is megvenné az én kis...dolgaimat OO

Íme a rendelésre készült darabok:

Diófa színű lazur gélt használtam, nagyon tetszik, a széleket a Darwi akril filctollával - a továbbiakban karióka - díszítettem. A szalvéta mintákat most is decoupage technikával ragasztottam fel. A csőrtelen fácántól eltekintve nekem is nagyon tetszenek :D Kíváncsi vagyok mikor jutok odáig, hogy magunknak is készítsek másik hármat az eladottak helyett :'D

Ami külön vicces volt nekem, az, hogy a Complex Art, ahonnan a tányérokat rendelem, a rendelésem után kifogyott a 20 cm-es fatányérokból xDDDD Remélem hamarosan lesz nekik megint, a tányérok közül ezekre szeretek leginkább dolgozni, mert tökéletes a méretük a szalvétákhoz. Róluk írok még később, mert nagyon elnyerték a tetszésemet :)

Amíg a tányérok készültek, furán éreztem magam...Direkt eladásra alkotni... racionálisan nézve igazuk van azoknak, akik azt mondják, tegyem meg, ha már szeretem és áldozok rá, lássak belőle pénzt is, ne csak a kész műveket. Az idióta érzelmi oldalam szerint meg ez az elvem feladása, önmagam kilóra eladása. Valahogy sikerült kompromisszumot kötnöm magammal: veszek fel rendelést, de csak akkor teljesítem, ha éppen kedvem van hozzá (ezzel flexibilis határidőket adtam magamnak), és nem készítek akármit, csak amihez kedvem van, valamint egyéni kéréseket sem veszek figyelembe, csak akkor ha azok nekem is tetszenek. Talán mindez nagyképűnek tűnik, ám szó sincs erről. Arról van szó, hogy nem akarom elanyagiasítani a hobbimat, nem pénzért akarom csinálni és főleg nem muszájból. Ha muszájból tenném, kötelezettségből, nagyon hamar meggyűlölném és többé nem csinálnám. A hobbimban is nagyon fontos a szabadságom, amit itt is meg akarok őrizni.