Nem is tudom, higyjem e el vagy sem.... Ma éjjel a melóban - ami nem egyenlő a poszt megjelenésének dátumával - olyasmi történt, ami nagyon fura számomra. Szokatlan.

Először is. Készítettem két kis kulcstartót, azokból amiket rendeltem. Ajándékba mindkettőt. Az egyiket Erzsikének, mert már rég terveztem adni neki valamit, a másikat meg csak úgy, amit végül Enikőnek adtam mert tetszett neki: "Tetszik?" "Igen, nagyon!" "Akkor a tied." és már vettem is le a belépőkártyám láncáról. Annyira bejött neki, hogy mindenkinek körbemutogatta ( és már egy rendelésem is lett, O.O ) és azóta is azzal rágja a fejemet, hogy ezeket a kis vackaimat adjam el az ebay-en. És itt kezdődik az én gondocskám.

Mert:

1. Én minden vagyok, csak profi nem. Adják el ők a cuccaikat.

2. Ez nekem csak hobbi, nem pénzkereseti lehetőség. Olyan mintha megszentségteleníteném, mi több, megerőszakolnám a hobbimat azzal, hogy pénzt kérek érte Oo Hülye vagyok, tudom...

3. Halvány lila dunsztom  sincs róla, mégis hogyan kell ezen az ebay-en kereskedni. Ez mondjuk szar kifogás, mert utána lehet kérdezni, olvasni, stb DE AKKOR IS!

4. A cuccaim nem tökéletesek. Mindegyikben találok hibát. Én se veszek meg hibás cuccot, akkor mástól hogy kérjek pénzt érte?

5. Ezek csak kis kiszínezett vackok egy lelkes amatőrtől, mégis ki adna értük pénzt? xDDDDD UGYANMÁR KÉREM!!! XDDD

6. Nem hiszek nekik. Egyszerűen nem. És kész! Nem hiszem, hogy valóban tetszett nekik, lehet csak azért mondják, azért hazudnak kedves-kegyesen, mert nem akarnak bunkók lenni.

7. Ilyen kis díszített akármiket, legyen az kulcstartó, váza, fatányér, stb, bárki, mondom BÁRKI tud készíteni, ha rászánja az időt és energiát a technika megtanulására (mondom ezt én, aki még most se tudom tökéletesen, lol ) majd a mű elkészítésére és a bekeftetett pénzt persze, amiért az anyagokat megveszi. Tehát ilyesmiket bárki tud készíteni. És ha mindenki elkészítheti saját magának, akkor mégis mi a túróért akarná bárki is megvenni?! (Erre Dmitrij válasza: "Ursácska... Ursácska... Tudhatnád már, hogy az emberek nem tanulnak meg semmit, mert lusták hozzá és inkább megveszi, ha teheti, hogy azzal is menőzzön: "Néé, nekem ilyen is van" Szóval ne várd el tőlük, hogy tanuljanak")

Szerintem logikusak az ellenérveim. És megdönthetetlenek természetesen.

Egyetlen egy kicsike érv szól az eladás mellett, ami nem tökéletes, mert azzal szembemegyek a kettes ponttal, önmagamat árulom el és hazudtolom meg.... ez pedig az, hogy..

... ha a hobbimmal kereshetnék pénzt, akkor tulajdonképpen soha egyetlen egy napot sem dolgoznék az életemben, mert minden nap azt csinálom, amit szeretek.És az már nem munka :D És még pénz is jön érte, csak csináljam :D A bökkenő csak az, hogy ez soha nem fog megtörténni, ahhoz nem vagyok és félek nem is leszek elég jó.

Hajnalban, az utolsó órában, Enikő annyira dícsérte Briginek - a megrendelő - a kulcstartót a fülem hallatára (eleve gyanús), hogy így a kézimunka, úgy a kézimunka, hogy nem bírtam tovább és leállítottam: "Nyugi, ez csak egy kulcstartó! Semmi különös nincs benne, bárki eltudja készíteni ha akarja." Erre nézett rám csodálkozva, mintha kissé sértve érezte volna magát. Pedig igazam van. Megint.

És íme a sokat emlegetett kulcstartók:

Ez Erzsike kulcstartója. Kedvenc színe a zöld, virága a rózsa.

Ez pedig Enikőé (micsoda véletlen, neki meg a kék nefelejcs a kedvence. Nem is tudtam :D Bár lehet csak azért mondta, hogy kedves legyen? Nem tudom. )

Mindkettőnél használtam az új festékeimet \o/ A zöldnél a széleket a Pentart Glamour festékcsaládjának zöldarany színével míg a kéknél a Delicate család kékezüstjét használtam, ugyancsak a Pentarttól. A kéket azonban megbolondítottam egy kis fényes befejezőlakkba kevert kék kaméleon pigmentporral, így a lakk megmaradt fényesnek, ám a kaméleon színjátszását is megtartotta. Sajnos a képen nem látszik, de a fény felé fordítva szépen előtűnik. A használati utasítás sötét felületre ajánlja a kaméleont, de pont nem arról vagyok ismert, hogy betartanám ezeket az utasításokat :D Hát hoppácska :D Lakkba keverve máskor is fogom használni befejezésre, mert tetszik.

Ugyancsak a kéknél használtam először rizspapírt. Hát, vegyes, nem vagyok vele teljesen megelégedve, bár lehet én basztam el valamit. A gyöngyfehér akrilfesték azonban telitalálat. Kicsi, 20 ml-es kiszerelést vettem, próbának, de annyira bejön, hogy ha elfogyott, 50-es tégellyel veszek. Bár a tollból könnyebb adagolni. Hmmm.....

A láncok alsó szemei össze vannak kenve, ez valahogy nekem fel se tűnt eddig :D Festegetés előtt és közben eszembe se jutott védeni őket a festéktől. Majd legközelebb. Ha eszembe jut xD

Most pedig megálmodom Brigi kulcstartóját...