Az alatt az egy hét alatt, amíg kipihentem az előző melóhelyem fáradalmait és készültem az új kihívásokra, nos azon idő alatt találtam egy fészbukos hobbi csoportban egy reklámposztot. Jobb agyféltekés rajztanfolyam.... "aha, oké, nem érdekel"... online... "aha, még most se"... 10 nap alatt látványos eredmény... "hogyne persze én meg unikornison lovagolok"...  mindez ingyen... na ne vicceljünk már kérem szépen :D

Gondoltam magamban itt tuti valami csalás van, ilyen nincs. Ez tipikus "nesze semmi fogd meg jól" átverés lesz, majd az ingyenes mézesmadzag után következik a "fizess ennyit annyit vagy különben megbaszunk", vagy pedig más rosszaságok. Megnéztem a referenciákat... időm is volt.. ingyen is volt.... rajzolni is szeretek, akartam is jobb lenni... és hát fölös időm is volt. 7 nap. 7 kerek nap, amiben nem tudtam mit csinálni, csak azt tudtam, hogy valami újat akarok, valamit akarok kezdeni magammal. Így hát belevágtam.

És teljesen lehídaltam! :O Három napig mosolyogtam, mint egy marharépa a saját eredményemen! Végre, eljött egy nap az életemben, amikor elhittem és láttam, tapasztaltam, hogy képes vagyok én is jól rajzolni, képes vagyok valami különlegesre. Ott és akkor elkezdődött valami. Valami változás. Nem tudom megmagyarázni mi, én magam sem értem, csak érzem.

 Kellett elsőre egy kontrollrajz egy megadott képről. Ennél azért igyekeztem odatenni magam, nem tudtam mások mivel jönnek, bekapcsolt nálam a megfelelési kényszer és nem akartam szart kiadni a kezem közül... tehát igyekeztem nem összecsapni az első rajzot.
Aztán a tanfolyam után, használva  a tanultakat, játszva és könnyeden megalkottam a második tanfolyamos rajzomat. A második kontrollrajzot.

És teljesen elámultam. Magamon. Nem tudtam addig, hogy erre is képes vagyok. Egy olyan önbizalom-hiányos, komplexusos, depressziós, önértékelési bajos és még sorolhatnám hány tehertől és démontól szenvedő emberkének, mint én, ez a rajz, ez az élmény valóságos löket volt felfelé.

Fel, a fény felé. Rajzolás, festegetés közben mintha kiszakadnék ebből a világból. Lekapcsol az agyam és bekapcsol valami más. Nem tudom mi... de olyan jó érzés... olyan jó, mint amikor viszont szeretnek. Öröm, boldogság, a végén elégedettség. Bár elismerem, az elégedettség nem mindig jön össze, mert mindig feljebb teszem a lécet, meg se várom, hogy az elsőt megüssem, máris többet várok el magamtól. Viszont tanulom ezt is elengedni, vagy legalábbis lazítani. Gyűlnek az apró sikerek, lassan de biztosan felengedek. Ellazulok, mégis erősebb leszek. Érdekes :D

Sokan támadják ezt a módszert. A jobbagyféltekés rajzolást - a továbbiakban JAR -, mondván ez csak másolni tanít meg. Hát...a nagy helyzet az, hogy a legnagyobb művészek, a legnagyobb zsenik, mint da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Tiziano, Rubens, Van Dyck, Monet és a többiek... Nos ők mind, mondom MIND másolással tanultak. A nagy elődöket, mestereket másolták, hogy később már ők váljanak mesterré, megtalálván saját útjukat, stílusukat, hogy később már ők legyenek az utódok mesterei és őket másolják. Mi is másolunk, hogy ezáltal tanuljunk. Így tanulunk írni, olvasni, járni, de még enni és vécézni is! Rajzolni is így tanulunk. Ha már ismered a technikákat, akkor lehet fejből sajátot alkotni. Ha már ismered a betűket és tudsz írni, akkor írhatsz saját levelet de akár regényt is!

Nem lesz mindenkiből művész, de mindenki lehet alkotó! Én alkotó vagyok. Hobbiból, élvezetből alkotok, szenvedéllyel, szívvel és lélekkel. Ha egyik vagy másik hiányzik, akkor az már nem az igazi és ez a művemen is meglátszik. Alkotóként másképp látok mindent. A világot ami körülvesz, az életet.. mindent. Célom is van... épp ideje volt harminc évesen célt találni... remélem egy napon elérem.

A referencia kép, avagy "Joe bácsi" :
Mindezek ellenére sokat gondolkodtam, hogy megvegyem e a teljes tanfolyamot. A teljes anyagot. Nem voltam biztos benne, hogy akarom e folytatni majd. Kételkedni kezdtem magamban, féltem, elmúlik a varázs. De kockáztattam és tizenkilencre lapot húztam! :O Nem volt kötelező megvenni az anyagot. Semmi sem volt kötelező. Laci, akkor még nem értettem miért, valóban ajándékba adta az alapokat. Valóban ingyen adott igazi ajándékot nekünk. Számomra életre szóló élményt. Megvettem az anyagot, úgyis jött a szülinapom és remek ajándék volt magamtól magamnak :) Azóta se bántam meg. Az első csatát megnyertem :)