Egy kedves munkatársam felmondott. Kedvelem a lányt, fiatal kora ellenére jól el lehet vele beszélgetni, hülyéskedni és a munkában is rendben van.

Nagyon nem vagyok ajándékozós típus, de valahol úgy érzem, nem fogom többé látni. Tudom, van fészbúk, meg minden marhaság, de az nem ugyanaz mint az élő, személyes kapcsolattartás. Na mindegy, napokig örlődtem, mire nehezen, de engedve a belső hangnak, aminek mindig igaza van, de nevet még nem adtam neki, mert az már szerintem is beteg dolog lenne, szóval engedve eme sugallatnak, készítettem gyorsan, még a délelőtti órákban egy kis könyvjelzőt Alexának. Szeret olvasni, talán hasznára lesz.

Igyekeztem rá olyan idézeteket választani, amik talán erőt adhatnak neki, amikor éppen szüksége van rá.

(scrapbook papírból készült, umbra antikolóval öregítve-koszolva)

Vigyázz magadra Őzike!